1545-ből eredeztető a képünkön látható karikatúra, ami a pápát gúnyolja. A parasztok az alfelüket mutatják neki, melyből gázokat eregetnek (tovább nem részletezzük, talán így is érthető).
A trash reklámok gyökerei 500 évvel ezelőttre, vagy akár még korábbra vezethetők vissza. Így nem olyan merész kijelentés, hogy a jelenség egyidős az emberiséggel.
Ami nem egyidős, az a terjedési sebesség. A közösségi média berobbanásával ugyanis az eddig folyósón, falusi piactéren, lépcsőházban terjedő pletykák és hírek terjedési sebessége és viralitása megsokszorozódott.
Napjainkra eljutottunk oda, hogy egy erősebb mém, vagy cuki videó egy hét alatt bejárja a Földet.
Hogy ki és mi számít trashnek, az persze nézőpont kérdése. A felhasználó szempontjából mindenki trash, aki számunkra érdektelen tartalmat tol az arcunkba. Ez leginkább úgy éri el, hogy gyakrabban jelenik meg, mint hogy el tudnánk felejteni.
A trash első nagy hullámait Lagzi Lajcsi zenéjétől a Mónika-shown és Anettkán át a bulvárlapokig a rendszerváltás és az azt követő médiapiaci liberalizáció hozta el hazánkba.
A magyar közönség ekkor találkozott először változó minőségű tartalommal. És rögtön ki is alakult egy új törésvonal. Azok számára vált nyilvánvalóvá, hogy trashről van szó, akik megütköztek a produkció színvonaltalanságán. A többiek azonban nem értették ezt a felháborodást, mert nekik tetszett a műsor.
Vannak persze kakukktojások. A 2009-es Sziget reklám nézőpontja merőben eredeti. Elsőre ez egy tipikus trash reklám. Janklovics Péter a tipikus panelproli hangján szólja le az előadókat.
A csavar persze az a sztoriban, hogy ezzel indirekt reklámot csinál a fesztiválnak azok körében, akik ki akarnak tűnni azáltal, hogy trendi zenét hallgatnak. A hatás nem maradt el, ez a reklám azóta kultúrtörténeti kincs és generációs életérzés.
Bár a trash terjedése a világhálóval együtt gyorsult fel, évtizedekkel korábban is sikerrel alkalmazták. Howard Gossage már 60 éve 1 méter rózsaszín betont sorsolt egy benzinkutas nyereményjáték fődíjaként. Rájött, hogy a benzinkútak között nincs lényegi különbség, ezért úgy tudja megkülönböztetni őket egymástól, ha egyedülállóan eredeti – és az esetében szándékoltan bugyuta – reklámot fejleszt nekik.
Persze hazánk szülötteinek sem kell a szomszédba mennie valódi trash tartalomért. Kasza Tibi az autójára ragasztott A/3-as plakáttal promózza az aktuális hakniját. Klapka György Vámház körút 9-es zaci reklámja még ma is a köztudatban van, még ha az alkotó maga már a túlvilágon köti az üzleteket.
Kapa és Pepe pedig eredetileg csak egyetlen gegnek indult, de akkorát durrant, hogy Mucsi Zoltánt ma is ezzel a karakterrel azonosítják és legalább egy tucat reklámhoz kölcsönözte ezt a szereplőt.
Ha tovább kalandoznál a trashben, hallgasd meg a KreaTúra Podcast ezzel foglalkozó adását.
Szívesen válaszolunk minden felmerülő kérdésre is.
Eddig 3 adásunk jelent meg: